Egy hónapja volt a névnapom.
A névnap mégiscsak névnap, úgyhogy nem kértem mást Anyáéktól, csak egy üveg nutellát. Mert azt nagyon szeretem. Végül úgy alakult, hogy azt mégsem kaptam, de nem bánkódtam egy percig sem, hiszen örültem az ajándékomnak. Sőt, el is felejtettem én is, hogy mit kértem.
Aztán ma beszélgettünk, és valaki nutella-tortát említett, mire én megállapítottam, hogy az biztosan nagyon finom, de igazából milyen pazarlás tortába tenni, amikor csak úgy is meg lehet enni. (Nem?)
Erre Apa elgondolkodva megjegyezte:
-Te nem kaptál nutellát névnapodra.
Hirtelen eszembe jutott a kívánságom, és helyeseltem, hogy nem, nem kaptam.
-Pedig mi vettünk neked. És eldugtuk. Tényleg nem adtuk oda? - Anya egy pillanatig kételkedett, de nem, nem adták oda nekem.
Mint kiderült, ők nem felejtették el, mármint megvenni, csak valahová eldugták, leginkább előlem. Meg egy kicsit Andris elől, aki állítólag nagyon megörült neki, amíg nem tudta, hogy az enyém lesz. De úgy sikerült elrejteni, hogy Apa percekig kereste, mire nagy nehezen előkerült a finomság.
Összefoglalva:
Ma is, egy hónappal névnapom után, fel lettem köszöntve.
És ma is nagyon örültem neki, nutellát mindig jó kapni.
Ez az igazi meglepetés.
 |
| Ráadásul nagy üveg 😍 |
