Valamelyik nap éppen ellustálkodtam az első órámat, így délelőtt itthon voltam kivételesen, egyedül, és épp Nokedlival sétálgattam a kertben, amikor egy autó állt meg a kapu előtt. Találgattam: lehet Andris itthon hagyott valamit, de akkor már hamarabb visszaért volna. Vagy anya hamarabb végzett a munkában, de ahoz meg túl korán volt. Akkor lehet csak szemben álltak meg, ki tudja...
Egyszer csak megjelent Zoli papa. Ő is meglepődött.
-Hát te? - kérdezte tőlem.
-Én itthon vagyok, a jobb kérdés, hogy te mi járatban vagy errefelé?
Mondta hogy valahol a környéken járt és gondolta benéz, aminek továbbra sem volt értelme, tekintve, hogy délelőttönként nálunk sosincs otthon senki, és ezt Papa is biztosan tudja. Aztán szép lassan kezdett kibontakozni a kép, ahogy Papa kért tőlem egy papírt és centit.
-Mit szeretnél lemérni? - Így első körben nekem a kapu vagy a kerítés jutott eszembe, hiszen azt is meg kell majd csináltatnunk, de a Papának egyiket sem kell lemérnie.
-Nem mondom meg.
Gyanús.
Azért kapott centit és papírt, és hát teljesen véletlenül a kapu irányába vettük az irányt.
-Azt a fiúk megcsinálták már.
-Az nem jelent semmit! - legyintett Papa.
 |
| The Garden Gate at Vetheuil - Claude Monet |
