2018. augusztus 21., kedd

Úszó-medence

Andris szerint vicces. Elöljáróban leszögezném, hogy semmilyen kár nem történt.

Már megint meleg volt (vagy még mindig?), úgyhogy úgy döntöttem, ennek elviselésére kell a medence. Lehet, hogy csak 1.60 az átmérője és csak 20 centi víz van benne, de pancsolni tökéletes. És tökéletesen elfér a fenti teraszon.
Ricsi segített, elkezdtük feltölteni, aztán ott hagytuk. Megvacsiztunk, később visszanéztem, de még ha 10 centi víz volt benne, úgyhogy had folyjon. Andrisék is megjöttek mindeközben, úgyhogy ha már ennyien voltunk, társasoztunk. 
Szerencsére nem egy hosszú játék, mert utána Andris megkérdezte, hogy locsolok, vagy miért folyik a víz?
A medence!

Felrohantam, hát a medence teli volt. Nemcsak teli, de orrán-száján folyt ki belőle a víz. 

A csapot elzártuk, benne hagytuk a slagot, hogy eresszen le, a folyamat felgyorsítása végett pedig az oldalára nehezedtem. Így hamar elértük a kívánt 20 centis magasságot, és csak kicsit úszott a terasz.

De legalább van miben úszkálnom minden délután.


Pool Series by Kristen Martincic

2018. augusztus 18., szombat

Éjszaka

Anyáék elmentek Portugáliába világot látni (és apa "mellékesen" egy világbajnoki címet is szerzett). Így most miénk a ház, és természetesen én vagyok a főnök, mivel én élek ebben a házban hármunk közül legrégebb óta. (Ha már sem a legöregebb, sem a legnagyobb nem én vagyok...)

Egyik éjszaka Andris sem volt itthon, csak mi ketten maradtunk Ricsivel, meg persze az állatkák. Valamikor az éjszaka közepén valami kaparászásra ébredtem. Visszaaludtam volna épp, de aztán megint hallom... Valaki be akar jönni a tetőablakon! 
Én aztán meg nem nézem, ki az, úgyhogy meglökdöstem Ricsit, hogy ébredjen. Ő is hallgatózik, nem képzelődöm, valaki mindjárt bejut...
Hát nem a Tigris volt?!
Kiment, mert neki a szúnyogháló nem akadály, de aztán rálépett a tetőablakra, ami a súlya alatt becsukódott, így vissza már nem jutott. 
Másnap este kiraktuk, had játsszon csak kint, ne a mi szobánkban.


(from Pinterest)

2018. augusztus 13., hétfő

Alkalmassági vizsgálat

Reggel 8-ra kell az F épületbe mennem. Ezt hamar megtalálom, mivel egyszer már jártam itt, és akkor ugyan eltévedtem idejövet, de megjegyeztem az egyszerűbb utat.

8 óra 5 perc. Megvannak a papírok, 10-től lesz oktatás, addig ha gondoljuk, keressük fel az üzemorvost, a szomszédos épületben. 

8 óra 15 perc. Egészségügyi szempontból is alkalmas vagyok a gyakorlat megkezdésére. Még mindig rengeteg idő van az oktatásig. Érdemes lenne felkeresni az osztályt, ahol holnaptól leszek.

Betegirányítótól kérdezem először, hol van az anyagcsere osztály, fogalma sincs. Egy kedves beteghordó szerencsére jobban tájékozott és eligazít, hogy a C épületben lifttel menjek fel, és a sárga panelen nyomjam meg a 2-es gombot. Kiszállok, a neurológián találom magam. Abban a hitben, hogy eltévedtem, irány egyel feljebb, itt sem tudják, hol az anyagcsere osztály, de aztán jön egy nővér, aki mégis tudja. Vissza le, át a neurológián, és ott lesz mögötte.

Megvan az osztály, de innen felküldenek az 5. emeletre, a főorvoshoz. Visszaballagok a lifthez, de a gombok szerint a legmagasabb emelet a 4. (mindeközben a kijelző szerint a 7.-en járok). Na nem baj, fel ameddig lehet, ott találok egy "orvosi igazgatóság" feliratú ajtót, ahol kedvesen útbaigazítottak, hogy ez a C épület, a főorvos úr szobája pedig a K épületben található. De csak mennyek itt le pár emeletet, ott végig a folyosón, aztán szálljak másik liftbe, és már ott is leszek. Ezen instrukciókat követve egy apró kavarodás után valóban meg is van a megfelelő ajtó.

9 óra 35 perc. Az osztály megkeresése nem is tartott olyan sokáig.

Végre 10 óra. Az oktatás viszonylag tömör és rövid. Ezután már csak rövid várakozás, hogy vissza leadjuk a papírokat.

Másnap reggel majdnem sikerül egyből megtalálnom az anyagcsere osztályt, csak egyszer tévedek el. És a nap végére az is kiderül, hogy a feltételezésemmel szemben, miszerint én a C épületben vagyok, ez a K épület. 

De lassan minden összeáll.

(by Douglas Smith)