Veszélyes kimerészkedni

Ahogy közelednek a vizsgák, egyre kevesebbet mozdulok ki (mellesleg nem csak a házból, a szobámból is...) De hát még szorgalmi időszak van, előfordul, hogy egy-egy órára mégis be kell menni az egyetemre. Ma is ez történt, és szembesülhettem a külvilág veszélyeivel.

Először is, már odafelé több ismerős arcot is láttam, de nem is voltam benne biztos, hogy tényleg ismerősök-e, meg ők sem vettek észre, szóval megúsztam a társalgást. 

Aztán a hazaút. Ott kezdődött, hogy amint leültem, észrevettem, hogy egy poloska mászkál az ablakon, belül. Mint már egy korábbi bejegyzésemből kiderülhetett, nem igazán rajongunk egymásért a poloskákkal (bár lehet nekik nincs velem problémájuk, ellenben én nem igazán szeretek egy légtérben tartózkodni velük), de jól van, viszonylag messze volt tőlem, így nem ültem máshová, csak szemmel tartottam. Mellettem egy 30-as éveiben járó nő ült, és bár kicsit több helyet foglalt, mint az nekem kényelmes volt, de hát ez azért nem bűn. Aztán megkérdezte, hogy mennyi az idő. Én gyanútlanul abbahagytam a zenehallgatást, hogy válaszoljak neki, amit ő úgy értelmezett, hogy akkor beszélgessünk. Kényelmetlenül feszengtem, amíg ő elmesélte, hogy milyen boltban dolgozik árufeltöltőként, és kozmetikusnál volt, és nagyon fáradt, és próbáltam udvariasnak tűnni, miközben azon gondolkodtam, hogy a legkevésbé sem érdekel, és hogy mennyire lenne bunkóság átülni máshová. Ő meg csak beszélt és kérdezett és beszélt, de talán még tűrtem is volna a dolgot, ha ekkor a poloska nem dönt úgy, hogy ő is röpdösni kezd. Na ez a dupla támadás volt az utolsó csepp a pohárban, éppen egy megállóhoz közeledtünk, úgyhogy felpattantam, hogy bocs mennem kell, és leszálltam a buszról. 

Gyakorlatilag ketten, közös erővel lekergettek a buszról... 

Na de legalább volt egy pékség a megállóban, nekem úgyis kopogott a szemem az éhségtől, úgyhogy legalább megreggeliztem (olyan fél 1 körül járhatott) és ebéd utánra is hoztam haza finom réteseket, szóval végülis megérte. 7 perc múlva úgyis jött a következő busz.

(Pinterest)

(Mellesleg, csak hogy nehogy úgy tűnjön, nem utálok mindenkit. Például idős embereket szívesen meghallgatok. De az idióták hagyjanak békén...)