Úton

Minden buszra kell egy néni, aki távol tartja a bajokat. Nem engedi, hogy baleset történjen, vagy hogy lerobbanjon a busz, vagy csak egyszerűen azt, hogy késsen. Régen boszorkánynak hívták őket, de az olyan negatív, maradjunk a néninél.

Hogy hogyan veszed észre őket? Mi sem egyszerűbb. Fogadjunk, már te is utaztál olyan "goromba öregasszonnyal", aki morcos arccal végigmotyogta magában az utat. Na, ő volt az. 

Először is, nagyon idősek, még annál is inkább, mint amennyinek kinéznek, egy sokkal régebbi korból maradtak itt, hogy vigyázzanak ránk. A morcos arc megtévesztő lehet, nem haragszanak ők senkire, csak koncentrálnak. Ha figyeled őket, láthatod, hogy amint valaki megszólítja őket, vagy segít nekik például felállni, milyen kedvesen mosolyognak. Motyogni meg persze hogy motyognak, valahogy csak vigyázniuk kell az utasokra.

Ha látod őket, légy velük kedves, fárasztó munka ám az övék. Ilyenkor megnyugodhatsz, oda fogsz érni, akárhová is sietsz. 

Ha leszállnak, na, akkor már izgulhatsz. És reménykedhetsz, hogy talán majd csak nem ebbe a járatba fog becsapni a villám.

From Pinterest, art by Alex T Smith

Útbaigazítás

Holnap lesz Ricsi diplomaosztója, amit utána egy ebéddel ünneplünk meg az Óhegy étteremben.

Mivel péntekre esik, mindenki onnan jön, ahonnan tud, anya munkából, Andris edzésről, és persze Ricsi családja Szigetvárról.

Apáék ma reggeli beszélgetése Andrissal:

-Andris, akkor tudod, holnap hova kell menned? 

-Persze, az Óhegybe.

-Nem maradt ki előtte véletlenül valami?

Útba lett igazítva, hogy azért előtte a diplomaosztóra jöjjön. 

Aztán már csak fel kellett öltöztetni. Felküldte anya, hogy holnapra tegyen el egy inget. Amíg Andris fent volt, anya körülnézett cipő ügyben, talált is egy elegánsabbat.

-Már csak az a kérdés, hogy vesszük rá, hogy ebben jöjjön.

Nóri előállt a megoldással:

-Add csak ide, - süllyesztette bele a cuccai közé - majd én holnap rá adom.

Forrás: Pinterest

A medence átka

Minden évben felállítunk a kertben egy medencét. Nem kell túl nagyra gondolni, bár elég változó méretűek, általában akkorák, hogy pont el lehet heverni benne.

De a medence-felállításnak ára van.

Először is, abban a pillanatban, hogy víz kerül bele, beborul az ég, és hetekig elő sem bújik a nap. De nem baj, idén úgyis szárazság volt, már nagyon kellett az az eső. Ezt az idő-elrontós játékot egyébként olyan tökélyre fejlesztettük, hogy ha véletlenül szép idő lenne, és levesszük a medencéről a takarót, hogy melegedhessen benne a víz, 10 percen belül már gyűlnek is a tornyos felhők.

Másrészről, minden évben másik medencénk van. Ez nem annyira annak köszönhető, hogy ne felelne meg a régi (bár volt ilyenre példa), mint inkább annak, hogy az előzővel mindig történik valami. Volt, ami akárhogy is néztük, pici volt (egy ember bele tudott ülni). Volt, amelyik túl nagy. Ez elsőre nem hangzik problémának, de egyrészt anya szerint elcsúfította a kertet, másrészt egyik éjszaka erősebb szél jött, és az enyhén lejtős talajon felborította a medencét, amiben nem kevés víz volt. Jól megöntöztük a környező kerteket... Aztán volt az, amit kiharapott a kutya, bár ha jól emlékszem, ide a többesszám illene, legalább kettő medence jutott erre a sorsa. Hiába próbáltuk őket szigszalaggal megfoltozni... 

A tavalyival pedig több minden is történt. Ez egy "merev falú", azaz műanyagból készült gyerekúsztató volt, olyan nagy halacskákkal az oldalán. A mérete pont megfelelt, többen is el bírtak benne feküdni, és mivel nem fért bele olyan sok víz, hamar felmelegedett. A története úgy kezdődött, hogy erre is ráraktuk a medence-takarót, ami fekete. Mire levettük, a medence egyik fala megolvadt, és kidőlt. De anyát nem kell félteni, megoldotta ő a problémát, fogta, és kivasalta. Meg kell hagyni, akármilyen furcsa, de mégis csak megoldás volt, ha nem is lett tökéletes, használható maradt a medence, még ha egy kicsit lábbal meg is kellett támasztani a falát.

Így hát aztán idén is új medencénk van, a kivasalt helyett. És én már egyszer meg is mártóztam benne, a többiek még várják a jó időt, mert az elmúlt néhány hétben nem igen volt alkalmuk kipróbálni, hacsak nem szerettek volna viharban úszkálni.

A miénk is majdnem ekkora. Majdnem.
(Canicule by Raphaelle Martin, from Pinterest)

Reklám

Az előzmények gyors összefoglalásaként:
Apa sötétkék inget vasalt. Másnap anya blúzának hófehér gallérján kezdte a vasalást. Itt derült ki, hogy sötétkék szöszök tapadtak a vasaló (tapadásmentes) aljára, és persze már bele is olvadtak anya kedvenc blúzába. Ráadásul limitált kiadás, pótolhatatlan.

Anya szerint apának hatalmas szerencséje volt, hogy nem volt otthon akkor, aztán elment dolgozni, azzal az apának szánt üzenettel, hogy mire este hazajön, olyan legyen mint az új.

Innen indult a "hogyanmentsükmeganyablúzát" projekt.

Andris megkérdezte a barátnője anyukáját, én megkérdeztem Ricsit, aki megkérdezte egyik munkatársát, aztán megkérdeztem Ricsi anyukáját, aztán az interneten keresgélés jött.
Sok ötlete senkinek nem volt, tekintve hogy a fehérítőszereket ki kellett zárni, mivel a gallér másik fele sötétszürke. A leghasznosabb tanácsoknak a "próbáljátok meg lekaparni" és a Vanish szappan bizonyult. C tervként meg a varrónő szerepelt. (B terv nem volt.)

Ezek kombinációjával, mármint a körömmel kaparászás és a tisztítószer segítségével, egy bő félórás munkával, ketten apával sikeresen újra fehérré varázsoltuk a blúzt.

A Vanish tényleg csodaszer.

Forrás: Pinterest

Szieszta

A családunkban szokás ebéd után egy kisebb-nagyobb sziesztát tartani. 

Általában Anya szokott lenni, aki szereti ezt kihasználni hétvégenként, de ma a szép időre való tekintettel csak egy nagyon rövidet tartott.

Mire lementem, már sürgött-forgott, és azzal fogadott, hogy tudom-e, apa hol tartja a fúróját. Merthogy madáritatót szeretne készíteni. És nem szeretné apát ezért felébreszteni.

Mondtam, hogy én is csak annyit tudok, hogy valahol a szerszámok között.

Na jó, akkor szerintem melyik a fúró? Ez? Mutatott a csavarozógépre, de abban biztos voltam, hogy az nem tud fúrni.

Hát akkor talán ez a "hammer drill" nevezetű doboz?

Talán. Mintha az ütve fúrót jelentene. De nem értek hozzá.

Előszedte, nézegettük, mondtam, hogy szerintem apa egy kisebbet szokott használni, de igazából lehet hogy ezt, nem tudom. Nem baj, jó lesz ez.

De hogy kell összerakni?

Nézegette, nézegette, és hopp, le is kapott egy alkatrészt. Sajnos a fúrófejet (vagy hogy is hívják) így sem sikerült belerögzíteni, és most már a leszedett alkatrész sem ment vissza a helyére.

Na jó, akkor keressük meg a másikat! Rakta vissza anya a dobozba a fúrót.

Talált még egyet, aminek csak a dobozát volt nehéz kinyitni, de utána már minden ment, mint a karikacsapás. A fúró is ismerős kinézetű volt, működött is, és anya szerint nem is olyan hangos. 

A műanyag tálat, vagyis virágalátétet, amiből a madáritató/madárfürdető készült, kicsit nehezen vitte a fúró, de végül anya csak rávarázsolt három lyukat.

Pont, mire végzett, megjelent apa, kicsit mérgesen a szomszédokra, hogy miért kell hétvégén délben mindig zajonganiuk, de hamar kiderült számára is, hogy most kivételesen a szomszédok ártatlanok.

A madáritató végül sikeresen elkészült, és apának sikerült az elsőként szétszedett fúrót is összeraknia.

Kész a mű

Meglepi

Egy hónapja volt a névnapom. 

A névnap mégiscsak névnap, úgyhogy nem kértem mást Anyáéktól, csak egy üveg nutellát. Mert azt nagyon szeretem. Végül úgy alakult, hogy azt mégsem kaptam, de nem bánkódtam egy percig sem, hiszen örültem az ajándékomnak. Sőt, el is felejtettem én is, hogy mit kértem.

Aztán ma beszélgettünk, és valaki nutella-tortát említett, mire én megállapítottam, hogy az biztosan nagyon finom, de igazából milyen pazarlás tortába tenni, amikor csak úgy is meg lehet enni. (Nem?)

Erre Apa elgondolkodva megjegyezte:

-Te nem kaptál nutellát névnapodra.

Hirtelen eszembe jutott a kívánságom, és helyeseltem, hogy nem, nem kaptam.

-Pedig mi vettünk neked. És eldugtuk. Tényleg nem adtuk oda? - Anya egy pillanatig kételkedett, de nem, nem adták oda nekem.

Mint kiderült, ők nem felejtették el, mármint megvenni, csak valahová eldugták, leginkább előlem. Meg egy kicsit Andris elől, aki állítólag nagyon megörült neki, amíg nem tudta, hogy az enyém lesz. De úgy sikerült elrejteni, hogy Apa percekig kereste, mire nagy nehezen előkerült a finomság. 

Összefoglalva:

Ma is, egy hónappal névnapom után, fel lettem köszöntve.

És ma is nagyon örültem neki, nutellát mindig jó kapni.

Ez az igazi meglepetés.

Ráadásul nagy üveg 😍