Szieszta

A családunkban szokás ebéd után egy kisebb-nagyobb sziesztát tartani. 

Általában Anya szokott lenni, aki szereti ezt kihasználni hétvégenként, de ma a szép időre való tekintettel csak egy nagyon rövidet tartott.

Mire lementem, már sürgött-forgott, és azzal fogadott, hogy tudom-e, apa hol tartja a fúróját. Merthogy madáritatót szeretne készíteni. És nem szeretné apát ezért felébreszteni.

Mondtam, hogy én is csak annyit tudok, hogy valahol a szerszámok között.

Na jó, akkor szerintem melyik a fúró? Ez? Mutatott a csavarozógépre, de abban biztos voltam, hogy az nem tud fúrni.

Hát akkor talán ez a "hammer drill" nevezetű doboz?

Talán. Mintha az ütve fúrót jelentene. De nem értek hozzá.

Előszedte, nézegettük, mondtam, hogy szerintem apa egy kisebbet szokott használni, de igazából lehet hogy ezt, nem tudom. Nem baj, jó lesz ez.

De hogy kell összerakni?

Nézegette, nézegette, és hopp, le is kapott egy alkatrészt. Sajnos a fúrófejet (vagy hogy is hívják) így sem sikerült belerögzíteni, és most már a leszedett alkatrész sem ment vissza a helyére.

Na jó, akkor keressük meg a másikat! Rakta vissza anya a dobozba a fúrót.

Talált még egyet, aminek csak a dobozát volt nehéz kinyitni, de utána már minden ment, mint a karikacsapás. A fúró is ismerős kinézetű volt, működött is, és anya szerint nem is olyan hangos. 

A műanyag tálat, vagyis virágalátétet, amiből a madáritató/madárfürdető készült, kicsit nehezen vitte a fúró, de végül anya csak rávarázsolt három lyukat.

Pont, mire végzett, megjelent apa, kicsit mérgesen a szomszédokra, hogy miért kell hétvégén délben mindig zajonganiuk, de hamar kiderült számára is, hogy most kivételesen a szomszédok ártatlanok.

A madáritató végül sikeresen elkészült, és apának sikerült az elsőként szétszedett fúrót is összeraknia.

Kész a mű