Tanulok, zajt hallok az ajtóm előttről, biztosan valamelyik macska lesz a háromból. Nem foglalkozom vele, de újra hallom, most hangosabban. Ez így nem mehet tovább, mert mindenkit fel fog ébreszteni.
Kinyitom az ajtóm, mire nagyon megörülve nekem, hangosan nyávogva beszalad a fehér cica, Garfield. Eszembe jut, hogy ő még nem kapott vacsorát, mert nem volt itthon, úgyhogy lemegyek vele, megetetem, Vackor árgusan figyelő tekintete előtt.
Közben Nokedli leül az ajtóba, szeretne kimenni, engedem.
Garfield végre befejezi a vacsorát, most már szeretne kimenni, Nokedli meg visszajönne. Az állatcsere közben beszalad a vörös macska, Zagorka is.
Ő már evett este, őt fölkapom, hogy felvigyem a szobájába (ugyanis ha szabadon marad, hajnalban addig rendetlenkedik, amíg valaki fel nem kel, de ha a helyén van, reggelig alszik). Lerakom, néhány lépést tesz is az ágya felé, de aztán meggondolja magát, kislisszol a lábam mellett és lerohan a lépcsőn, az ajtóig meg sem áll. Sóhajtok, leballagok utána, hogy kiengedjem, ahogy nyitom az ajtót, Zagorka ki, Tigris, a harmadik macska, a cirmos be.
Itt megunom az esti műsort, ráfordítom a kulcsot, aki ahol van, ott marad reggelig.
 |
| Frakk, a macskák réme |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése