Már írtam a főzőtudományomról, illetve annak hiányáról, de a kudarcok persze nem jelentik azt, hogy ne próbálkoznék. A minap is sikerült egy olyan tökéletesen ízetlen ebédet varázsolnom, hogy szerintem ha direkt szeretnék olyat csinálni, esélytelen lenne. De a kedv továbbra sem veszett el.
Ma egyedül vagyok itthon délelőtt, úgyhogy amikor Anya tegnap azon gondolkodott, hogy hogyan is oldja meg az ebédkészítést, én lelkesen jelentkeztem, hogy rám bízhatja. Anya nyugodtan rám nézett, majd közölte, hogy nem, inkább nem bízná rám.
Hát így hogy tanuljak meg kotyvasztani? Mármint, akarom mondani, főzni?
 |
| (Pinterest) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése