Na ki a király? /1

Rövid uralkodásom első napja.

Anya és Apa elutazott, nem tudom, hová, ők sem tudják, csak elindultak, Ausztria vagy Olaszország felé, majd vasárnap jönnek. Én meg itthon maradtam Andrissal, meg Ricsivel, aki nagyjából itt tölti a hétvégét. És én vagyok kinevezve főnöknek.

Elég nyugisan telik a nap, legalábbis idáig. Ez főként annak köszönhető, hogy Ricsi fáradt, Andris pedig másnapos, úgyhogy az ebédet két nem túl friss kinézetű fiú társaságában tölthettem. És megállapítottam, hogy nekem a legjobb az étvágyam.

Ebéd utáni pihenés során hanyatt heverésztünk az ágyban Ricsivel és beszélgettünk. Egy pár hete véletlenül megemlítettem neki, hogy néha előfordul nálunk egy-egy százlábú, mire azt mondta, akkor inkább nem is jön ide. Aztán meggyőztem, hogy kint még több van, úgyhogy akár be is jöhet hozzánk. 

Ilyen előzmények után nem volt szívem szólni, amikor észrevettem, hogy a plafonon egy nem nagyon kicsi százlábú mászkál, majd amikor az egy hangos koppanással lepottyant a szekrény tetejére, igyekeztem úgy tenni, mintha semmi nem történt volna...

I'm the boss!
Csak viccelek, nem én vagyok a főnök.
A macskák hamarabb kaptak (gyanítom második) reggelit, mint én kávét...
(Photo: The Boss by Anita Jeram)