Nyáron strandolni kell.
Igazából strandolni télen-nyáron mindig jó, de ez mellékes.
Hosszas latolgatás után, hogy hova is menjünk, a leányfalui strandra, ahol van melegvizes medence is, vagy a Velencei tóhoz, végül az utóbbi nyert, leginkább azért, mert Ricsi még nem járt ott. Leányfalun sem, de ez nem számít.
Reggel kinéztük a vonatot, és fél 11-kor már az állomáson is voltunk, amit csak azért jegyzek meg, mert persze megvártuk, hogy elég meleg legyen az utazáshoz. A vonaton szerencsére volt légkondi.
Velencefürdőig vettük a jegyet, a kalauz felvilágosított, hogy a vonat csak Velencén áll meg, ami az előző megálló. Ricsi meg rövid internetes keresés után felvilágosította a kalauzt, hogy megállunk Velencefürdőn is, aki szépen megköszönte az információt.
A strand igazán nem volt messze a vasútállomástól, viszont mire odaértünk, már rég betelt az értékmegőrző, ami miatt ezt a strandot választottuk és nem egy szabadstrandot. Szerencsére találtunk egy árnyékos helyet a strand legvégében, ami még a vízhez is közel volt, így le tudtam beszélni Ricsit arról, hogy kinn maradjon a táskákra vigyázni.
Azt olvastam előtte, hogy a víz 24°C-os lesz. Én erre azt gondoltam, olyan kellemesen langyos. Mint kiderült, kicist hűvösebb, mint képzeltem.
Először Ricsi nézte meg a vizet, majd visszajött, hogy ez hideg. Na, olyan nincs, hogy én ne fürödjek, gondoltam, és pár másodperc múlva már nyakig voltam a vízben, annak ellenére, hogy ahogy beleléptem engem is meglepett a hőmérséklete. Azért próbáltam úgy csinálni, mintha termálvízben pancsikolnák, de Ricsi nem vette be, és makacsul állította, hogy nem fog bejönni. Végül csak rávettem, de 5 percnyi fagyoskodás után javasolta, hogy mi lenne, ha inkább ebédelnénk?
Lángos (mi más?) után persze pihenni kellett, teli hassal nem lehet strandolni. Ricsi meggyőzött, hogy 1 órakor nem lenne annyira jó ötlet napozni, ami így utólag, abból ítélve, hogy a napkrém ellenére leégtünk, bölcs döntés volt.
Délután már rendesen strandoltunk. Fürdés, napozás, megint fürdés, megint napozás. Meg közben jégkása és limonádé. Szerintem nem is volt rossz a víz, főleg, amikor elállt a szél, kifejezetten kellemes volt, hiába állítja mindenki, hogy hideg.
Mint kiderült azóta, Andris a szomszéd strandon volt aznap, igazából egy 100 m-es körzeten belül voltunk, de valahogy mégis elkerültük egymást. Szerinte is hideg volt a víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése