Néha érik az embert isteni jelek.
Ilyen az, amikor az említett ember reggel 7-kor kinyomja a harmadik ébresztőt, (nem kell sehova mennie, de tegnap este jó ötletnek tűnt, hogy ma időben felkeljen tanulni) jóízűen a másik oldalára fordul, a fal felé, amin mintha valami fekete pötty lenne. Álmosan hunyorog - amúgy sem lát jól, nemhogy reggel 7-kor - és szép lassan kirajzolódik a kép: egy nem is olyan kicsi kaszáspók ücsörög az orrától 20 centire.
Ahogy ez eljut az agyáig, hirtelen felébred, és a korai időpontot meghazudtoló fürgeséggel ugrik az ágy másik szélére és kap a szemüvege után. Most már lát is, és semmi kétség, az egy pók.
Miközben azon gondolkodik, hogy ilyenkor mégis mi a teendő, az ízeltlábú szép komótosan elindul, szerencsére nem az ágy, hanem ellenkezőleg, felfelé a plafon irányába. Az álmos ember ekkor megnyugszik, hogy jól van, had menjen, majd a nap egy későbbi órájában megkeresi és kijjebb teszi a szűrét.
Ekkor a pókról kiderül, hogy nem is olyan ügyes, mint elsőre tűnik, és nemes egyszerűséggel leesik a falról. Ezzel a mozdulattal beteljesedik az isteni sugallat: az ember már kinn is van az ágyból.
A pók ugyan nem az ágyba esett, hanem a fal mellett fennmaradó résbe, de ettől függetlenül az embernek már nincs kedve visszabújni, a pulzusa is egy picivel a normális felett van, úgyhogy akár neki is állhat tanulni.
Ez van, ha fel kell kelni, fel kell kelni.
 |
| Photo from Pinterest Children's book illustration, spider and web, 1919 |
(UUi. - Egy nappal később - Megérte felkelni és tanulni: 5-öst kaptam!) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése