Tavasz

Beszólt egy szajkó.

Reggel Anya már kinn kertészkedett, virágoskerteket ásott fel. A kutyák és a macskák is körülötte bogarásztak, a diófa ágáról pedig egy szajkó figyelte. Enyhén gyanakodva, kicsit kíváncsian. Talán az érdekelte, milyen finom falat kerülhet elő a föld alól, talán csak megnézte magának, ki is lakik a szomszédságában.

Ezt a csöndes idillt nekem sikerült megzavarnom, ahogy kiléptem a teraszra köszönni. Na azt az éktelen méltatlankodást, amivel megjutalmazott a madár! Hangosan szitkozódva, sértődötten repült el, még messzebbről is hallani lehetett.

Mellesleg, ki gondolta volna, hogy a Nap melegen is tud sütni?

Úgy értem, a téli hónapok alatt, a könyvekbe bújva, valahogy el is felejti az ember...

A tetőablakomon keresztül a Nap délután 2-3 körül mindig az ágyamat teríti be fényével. Ma amúgy is gyönyörűen sütött, tisztán, és bár kinn a friss levegőn is csodálatos volt, igazán ablakon keresztül érződött a melege. (Ha valakit a tankönyvei a kert helyett a szobába kényszerítenek, ezt is igazán tudja értékelni.) Amikor ebéd után arra gondoltam, hogy sziesztázok egy kicsit, először kifejezetten jól is esett. Aztán kicsit túl erősen tűzött a szemembe, de ez egy párnával megoldódott. A komolyabb problémát az jelentette, hogy (hónapok óta végre először) melegem volt. Nem is kicsit. Végül 20 perc szaunázás után feladtam, és kénytelen voltam visszavonulni az árnyékos íróasztalomhoz...

Waiting for Spring, Graham Franciose