Busszal mentünk fel. A megállóban, ahol leszálltunk, lelkesen hozzánk fordult egy külföldi turista, hogy a mögött van-e a "History Gallery". Először is, mi mögött. Másodszor, pont jótól kérdezi. Bár budapesti (budafoki!) vagyok, bevallom, nem igazán ismerem a várost. Harmadrészt, a "Történelmi Galéria" nem hangzott ismerősen, biztosan én nem vagyok elég művelt.
Még váltottunk pár érdekes szót - valószínűleg ő sem volt benne biztos, hogy mit is keres, én sem, és lehet, félre is fordíthattam - mielőtt feladta, megköszönte, és inkább a buszsofőrhöz fordult segítségért.
Telt-múlt az idő, sétáltunk, már kezdett besötétedni, amikor hirtelen kibukkant előttünk a Történeti Múzeum. Ekkor a szürkület ellenére hirtelen megvilágosodtunk, hát ezt kereste a turista! És nicsak, ki jön velünk szembe?
Ő is megismert bennünket, széles mosollyal köszönt. Megdicsérte a városunkat, megdicsérte a múzeumot, javasolta, hogy ugyan már bezárt, de majd egy másik nap nézzük meg, majd további lelkes mosollyal szép napot kívánt, és a szürkületbe veszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése